A jelek szerint komoly szándék mutatkozik a NATO vezető erői részéről, hogy a 2002-es Prágai csúcstalálkozón -, többekkel együtt - Romániát is felkérjék, legyen a katonai szervezet tagja.

Bennem komoly aggályok fogalmazódnak meg, hogy vajon helyes döntés születik e ezzel kapcsolatban. Talán felidézném kelet-közép-európa történelemének utóbbi mintegy tizennégy évének néhány fontosabb - máig be nem vallott és nyilvánossá nem tett - elemét. (ezeket ma még lehet vitatni, tagadni, de a történészek bizonyára megtalálják minderre a bizonyítékokat)

  Valahogyan így történt:

A Szovjetunió felismeri, hogy közép-Európa kommunista államaiban a hagyományos ideológiai és egypártrendszerű befolyási technológia nem hatékony és hosszútávon tarthatatlan. Nem csak számos országban fennálló befolyása számára, de mint nagyhatalom és birodalom számára is végzetessé válhat. (Az ilyenfajta felismerés nem új jelenség a birodalomban, először az ötvenes években láthattunk hasonló esetet, amely a Magyar 1956-ba torkollt. ld. Hegedűs András: Élet egy eszme árnyékában - Zsille Zoltán interjúkötete 1985 Wien)

A Szovjetunió kidolgozza, hogyan képes ezekben az országokban olyan politikai átalakításra, hogy az számára, s az ő érdekeit kiszolgálók számára ne járjon veszéllyel, vagy ne torkolljon tragédiába.

Az első kiszemelt ország Magyarország, ahol végre kívánják hajtani a változtatást.

Alapvető cél a hatalom megtartása és konvertálása egy új formába, nevezetesen egy plurálisabb, és többpártrendszerű formába, ám a Szovjetunió befolyásának teljes megőrzése mellett. Ekkor még bizonyára nem gondolnak teljesen nyugati típusú kapitalista alapú rendszerre, ám az eredeti célkitűzéseket - és a gyakorlati terveket - fokozatosan módosítják a tapasztalatok függvényében. Moszkva számára több szempontból is létszükséglet, hogy az átalakítás sikerrel járjon. Egyrészt tapasztalatot szerezhet, hogyan lesz képes a saját rendszerét hasonlóképpen átalakítani, másrészt, hogy a közép-európai országokon keresztül - amelyeket mint trójai falovakat be akar juttatni Európába - hozzájusson számos előnyhöz, pénz, technológia, információ stb.

1956 magyar leckéjéből tanulva számos számukra biztosítékot jelentő politikai manővert visznek véghez egész közép-Európában. Míg Magyarországon rohamosan nyílik a politikai pluralizmus és a szólásszabadság kapuja, addig a két szomszédos kommunista államban, Csehszlovákiában és Romániában - különösen az utóbbiban - komoly szinten fenntartják a szigorú diktatórikus viszonyokat. Egymással szemben viszály szításra alapot adó magatartást indukálnak ezekben az országokban, hogy ha kicsúszna a kezükből az átalakítás folyamata, akkor erőszakos úton képesek legyenek beavatkozni Magyarországon és helyreállítani a szovjet befolyást. Nem közvetlenül a Szovjetunió, hanem két (két-három) szomszédos ország konfliktusának feltüntetett események által. Romániában kitalálják a falurombolás elméletét és gyakorlatát, ami egyértelműen az ott szülőföldjén élő magyarság ellen irányul. Ezzel egyidőben indukálják, az ezzel szemben való magyarországi tiltakozásokat. Északi szomszédunkkal pedig egy monumentális környezetvédelmi, folyóelterelés - (Bős-Nagymarosi vizierőmű) - ügye szolgál a két oldal közötti feszültség szítására. Egy dominóelven működő csapdát építettek fel. Ekkor még semmi nem látszott a balkáni háború árnyékából, senki sem hitte volna akkor, hogy mivé képesek fajulni az események.

[ Én a magam részéről felismertem a környező országokkal kapcsolatos feszültség kialakulásának mesterséges voltát, s a nagyhatalmi csapdát. Ehhez persze az kellett, hogy megértsem, hogy a magyarországi rendszer-átalakító politikai folyamatok mögött a Szovjetunió áll. A fenyegető jelek felfokozódtak 1989 márciusában - a Nemzeti Ünnep előtt, amely sokkal nagyobb diktatúra-ellenes megmozdulásnak ígérkezett, mint azidáig valaha volt. Számos apró, jelentéktelennek látszó érdekességre figyeltem fel akkoriban. Ezek egyike az volt, hogy Budapest szinte valamennyi belvárosi aluljárójában érdekes külsejű, a megszokottól eltérő gesztikulációjú kis embercsoportok, a Trianon előtti nagy-Magyarországot ábrázoló térképpel minden járókelőhöz odamentek, és - különös, hadart mondókaszerű stílusban - valami olyasmit mondtak a térképre bökve, hogy ez az igazi Magyarország, és most majd megint az lesz. Minden helyszínen szinte ugyanaz a szöveg hangzott el.(A térképet nem eladni akarták.) Akkoriban nagyon különösnek hatott mindez, s olvasva a nyugati emigráció könyveit és ebből is ismerve a kommunista módszereket, arra a következtetésre jutottam, hogy ez egy bizonyító elem, ürügy, hamis indok lehet egy spontán kirobbanó, diktatúra-ellenes forradalmi helyzet esetére. Arra lehetne hivatkozni, hogy a Trianon előtti Magyarország helyreállítását erőszakosan megvalósítani akaró csoportok ragadták magukhoz a hatalmat, s máris készen van a Román-Magyar konfliktus ürügye, annak felszítása, és akár katonai konfliktus alapja. S Moszkva megőrzi hatalmát Budapest felett. Kellő körültekintéssel megfogalmazott gondolataimat 1989.03.12.-ei keltezéssel megírtam, és eljuttattam hat ismert ellenzéki -, Csengei Dénes, Csurka István, Csoóri Sándor, Kőszeg Ferenc, Haraszti Miklós, és Kiss János - számára. - ld. az akkori írást. Meggyőződésem, hogy hatása nem volt teljesen jelentéktelen, híre számos helyre eljutott, s talán volt egy apró kis szerepe abban, hogy Moszkva - bizonyítandó, hogy a rendszerváltás Magyarországon nincs veszélyben, és a nyugatnak nincs oka aggodalomra, s ne keltsen gyanút, hogy trójai faló épül /…/ még abban az évben elindította a Ceausescu rendszert megdöntő politikai folyamatokat Romániában.]

Eközben teljes egészében kézben tartották a Magyarországon folyó rendszer-átalakítási menetet, annak csaknem valamennyi elemét. Minden szabályosan megírt forgatókönyv alapján bonyolódott le.

Lényegében ma 2002-ben is ugyanazok vannak hatalmon Magyarországon - valamennyi ideológiailag elkülönült politikai oldalon -, akik kiszolgálták a szovjet nagyhatalmat. Ma is ezt teszik, egy új néven egzisztáló szovjet utódállammal.Az ő befolyásuk a meghatározó! Az a nagyhatalom továbbra is él és befolyást gyakorol Magyarországon, azokon keresztül, akiknek hatalmát sikerült átmentenie egy új - nyugati külsőségekre épülő - hatalomgyakorlási rendszerbe. Ennek minősítésével és elemzésével most itt nem akarok foglalkozni, csupán a NATO bővítése és Románia tagsága e cikk témája. Helyénvaló megjegyzést tenni azzal kapcsolatban, hogy a Szovjet érdeket kiszolgált személyek között jelentékeny számban vannak olyanok, akiknek szerepe kettős volt, és ma is az - de erről majd máskor bővebben.

Az említett dominóelven felépített nagyhatalmi csapdák továbbra is állnak, és árnyékuk rávetül Európára 2002 novemberében is.

Aggodalomra ad okot Meciar és Funar befolyása és ténykedése. Az ilyen látszólag apró, és kis befolyással bíró hatalombirtoklók, rémületes lehetőségeket hordoznak magukban, ha hozzáértő - és megfelelő eszközökkel, jelenléttel és befolyással bíró - nagyhatalom fel kívánja őket használni érdekei számára.

Nem tudom, hogy helyes e most NATO-tagsággal megkínálni Romániát. A nagyhatalmi csapda ugyanis ma is áll. Magyarország és Románia között könnyűszerrel kiváltható egy nagyon súlyos és veszélyes konfliktus, amely a Román NATO-tagsággal, a NATO-n belüli konfliktussá válhat.

Meglehet, hogy a Nyugat és a Szovjet között egy új Jalta jött létre - ez nem tudható biztosan, de elméleti alapon erre indokolt következtetni a napi politikai jelenségek láttán -, azonban ha lenne ilyen, az sem jelentene garanciát a vázolt csapdával szemben Európa számára.

Elgondolkodtató, hogy a Romániai hatalombirtoklókat nem e egy újabb "vörös horizont" (ld. Ion Pacepa: Vörös Horizontok c. könyvét) vezényli előre a NATO-tagság felé ? Méghozzá olyan vehemenciával, hogy még egy, az általános európai állásfoglalással ellentétes kétoldalú megállapodást is kötnek az USA-val, arról, hogy nem szolgáltatnak ki amerikai katonákat a Nemzetközi Háborús Bűnök ügyében ítélkező büntetőbíróságnak, csakhogy megnyerjék Washington bizalmát és kegyét, és jelentős súlyú támogatást találjanak a Román NATO horizont megvalósításához.

Az sem lehet kétséges, hogy a szovjet utódállam továbbra is szuperhatalomnak tekinthető, mégha jelenleg elég labilis állapotban is van. De bizonyos, hogy rövidesen talpra fog állni, és mégha nem is kommunista ideológia alapján, de jelentős fokú rivalizálás, olykor szembenállás és konfliktusok sokasága alakulhat ki közte, és az USA, valamint közte, és Európa között. Nem lenne helyes azt hinni, hogy egy erejét visszanyert szovjet utódállam vonakodna alkalmazni felállított és működő mechanizmusokat Európában, így az említett csapdát is előveheti, ha az számára szükséges. Azonban az is bizonyos, hogy egy európai szellemiséget képviselő Putin vezette Oroszország, mint szuperhatalom létrejötte, igencsak kívánatos lenne ahhoz, hogy a világban jelen legyen egy másik erő, a létező szuperhatalom, az USA mellett. Bár talán bízhatunk abban, hogy Európa idővel képes lesz maga is betölteni ezt a szerepet.

A NATO 2002-es bővítési koncepciójának kapcsán felmerül a kérdés: miért kell egyáltalán bővíteni a szövetséget ? Hiszen ha végül mindenki a tagja lesz, nem lesz senki, aki ellen megvédene, így az egész szervezet létjogosultsága kérdésessé válik. (Végül talán még Osama Bin Laden-t is fel fogjuk venni ?) Az egyetlen magyarázat a további bővítéssekkel kapcsolatban: az USA-ban - a NATO legbefolyásosabb tagállamában - a fegyvergyártó ipari lobby birtokolja a legfőbb hatalmat,( ld. Eisenhower búcsúüzenete ) s az új NATO belépőktől - a kompatibilitásra hivatkozva - fegyvervásárlásokat várnak el. Ez jól jön a fegyvergyártó lobby-nak, jól jön Moszkvának, aki - trójai falovai által - hozzájut a modern technológiákhoz szuperhatalma újjáépítéséhez , jól jön egy esetlegesen létező Román "horizont" -hoz, és végül ismételten jól jön a fegyvergyártó lobby-nak az USA-ban, amely a szovjet utódállamból létrejövő, régi-új szuperhatalom által, felélesztheti a hamvába holt fegyverkezési verseny spirálját. (Ld. régi irásunkat: miért NATO mindhalálig .)

Felteszem tehát a kérdést: biztos, hogy helyes a NATO bővítésének a metodikája ?

Helyes volt-szovjet-csatlósállamokat tömegével taggá tenni ?

Helyes egy csapda helyzetet hordozó Románia felvétele ?