"Amerikai honfitársaim,

Három nap múlva, az ország szolgálatában eltöltött fél évszázad után, a hivatalommal járó felelősséget és hatalmat a hagyományoknak megfelelő ünnepélyes ceremónián átadom utódomnak....

Tíz évvel jutottunk túl e század közepén, amely négy nagy háború tanúja volt a nemzetek között. Háromban a mi országunk is részt vett. Mindezen világégések ellenére Amerika ma a világ legerősebb, legbefolyásosabb és legtöbbet termelő országa. Érthetően büszkék vagyunk erre az elsőségre, de tudjuk, hogy Amerika vezető szerepe és tekintélye nemcsak példátlan anyagi eszközeinken, gazdaságunkon és katonai erőnkön nyugszik, hanem attól is függ: miként használjuk fel erőinket a világ békéje, az emberiség szolgálatában....

...A béke megőrzésének életfontosságú elemét alkotják haderőink. Hatalmas fegyverekkel kell rendelkeznünk, mindíg készen a bevetésre, hogy egyetlen lehetséges agresszor se merje megkockáztatni saját pusztulását.

Katonai szervezetünk ma aligha hasonlítható bármely elődöm időszakához, sem a békeidőhöz, sem a második világháború vagy Korea harcosainak szervezetéhez. A legutóbbi világméretű válságokig az Egyesült Államoknak nem volt hadiipara. Az amerikai ekegyártók, ha a szükség úgy hozta, kardot is tudtak kovácsolni. De ma már nem bízhatjuk nemzetvédelmünket improvizációkra; rákényszerültünk, hogy állandó, hatalmas méretű fegyverkezési ipart hozzunk létre. Ezt is beleszámítva három és fél millió férfi és nő vesz részt közvetlenül a katonai establishmentben.

Többet költünk évente a katonai biztonságra, mint amennyi az Egyesült Államok összes vállalatának netto bevétele.

Ennek a hatalmas katonai gépezetnek és az óriási hadiiparnak a léte új jelenség Amerikában. Totális - gazdasági, politikai, sőt szellemi - befolyása érezhető minden városban, minden állami intézménynél, a szövetségi kormány minden hivatalában. Elismerjük ennek a fejlődésnek a parancsoló szükségességét. De nem mulaszthatjuk el azt sem, hogy számításba vegyük súlyos következményeit. Erőfeszítéseink, anyagi erőforrásaink, sőt egész megélhetésünk itt a tét; s ez a helyzet társadalmunk struktúrájával is.

A kormányzati munkában óvakodnunk kell attól, hogy szándékosan vagy anélkül indokolatlan befolyásra tegyen szert a katonai-ipari komplexum. Annak lehetősége, hogy ez az ellenorizhetetlen erő veszélyes magasságokba emelkedik, fennáll és továbbra is fennmarad.

Nem szabad megengednünk, hogy ez az erőcsoportosulás veszélybe sodorja szabadságjogainkat vagy demokratikus folyamatainkat. Semmit sem szabad adottnak vennünk. Csak az éber és tájékoztatott állampolgár tudja megfelelő öszhangba hozni a hatalmas hadiipari és katonai gépezet igényeit békés módszereinkkel és céljainkkal úgy, hogy a biztonság és a szabadság együtt prosperálhasson.....

....Előretekintve a történelem még megíratlan, hosszú lapjaira, Amerika tudja, hogy a világ egyre kissebbé zsugorodik össze, s ezért is el kell kerülnünk, hogy a (népek) közösségét a szörnyű félelem és gyűlölet irányítsa; el kell érnünk, hogy létrejöjjön a kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapuló, büszke konföderáció. Ebben a konföderációban mindenkinek egyenlőnek kell lennie. A leggyengébbnek is ugyanazzal az önbizalommal kell tárgyalóasztalhoz ülnie, mint önmagunknak, akiket véd morális, gazdasági és katonai erőnk. Sok-sok múltbéli csalódás ellenére sem mondhatunk le a tárgyalásokról, mert akkor csak a csatatér biztos agóniája vár ránk.

A kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapuló leszerelés továbbra is parancsoló szükségesség. Valamennyiünknek meg kell tanulnia, hogy ellentéteinket ne fegyverekkel, hanem intellektussal, tisztességes szándékkal oldjuk meg. Be kell vallanom, hogy most amikor leteszem a hivatal terhét, e területen határozott csalódottságot érzek. Mint olyan, aki tanúja voltam a háború szörnyűségeinek és kínjainak - s mint olyan aki tudja, hogy egy jövendő háború végső pusztulásba dönthetné civilizációnkat, melyet oly hosszadalmas, keserves munkával építettünk fel évezredek alatt -, szeretném, ha azt mondhatnám ma este, hogy közeleg a tartós béke.

Örülök, hogy azt mondhatom: elkerültük a háborút. Előrehaladtunk végső céljaink irányába. De még oly sok tennivaló van hátra. Privát állampolgárként soha nem szűnök meg megtenni mindazt, amit tehetek azért, hogy a világ ezen az úton haladjon...."

szamizdatkiado@yahoo.com        samizdat@freemail.c3.hu

* Info * Actual * Public * SecretWatch * Civil * Archiv * English Index *

A KIADVÁNY KÉT HELYEN ÉRHETŐ EL: BUDAPESTEN ÉS AZ USA-BAN   http://www.lucidumintervallum.com   -   http://www.lucidumintervallum.com/index.htm   USA & HUNGARY MIRRORS