„Demokratikus Ellenzék” ? Avagy: Olvasom, hogy öngyilkos lettem !

„/.../ Az igazság nem mondatokban rejlik,
hanem a torzítatlan létezésben. /.../”
Weöres Sándor: Szembe fordított tükrök.

Véletlenül került kezembe Csizmadia Ervin ( Cs. E. ) könyve a „Demokratikus Ellenzék”-ről, amelyben személyemet érintő megállapításokra leltem -; innen tudtam meg, hogy öngyilkos lettem !

De ez még nem minden: a 280. oldalon ez olvasható az INCONNU csoporttal kapcsolatban, (második bekezdés):

„A nyolcvanas években átalakult az Inconnu csoport, számosan kiléptek, helyettük újak jöttek. Az Inconnu a nyolcvanas évek közepére a következő tagokból állt: Bokros Péter, Molnár Tamás, Pálinkás Róbert, Philipp Tibor, Serfőző Magdolna (Kovács Miklós - akit a rendőrségnek sikerült beszerveznie - előbb az NSZK-ba disszidált, majd öngyilkos lett ^*198).”

Ez utóbbi volnék én ! /A *198-as szám hivatkozás Cs.E. nél, amire még kitérek./

Probléma az, hogy én élek! Budapesten! S a rendőrség soha nem is próbálkozott a beszervezésemmel -; meg kell azonban jegyeznem, hogy mai tudásommal és a globális történelmi folyamatok pontosabb ismeretének hátterében - ha így lett volna - ma már vállalnám ezt ! Akadtak már néhányan akik vállalták ezt nyíltan - amit némiképp akceptálok -, s ma is sok tisztességes ember tekint rájuk szimpátiával e tettük miatt. Mondom: sajnos nem szerveztek be, jobb lett volna ha ezt megteszik - (igaz, erre aligha lettek volna képesek, és én aligha lettem volna hajlandó rá) - olyan tapasztalatoktól szabadulhattam volna, és szabadulhatnék meg, amikről örömest lemondanék.
Vállalnám tehát -; mai ismereteimmel és tapasztalásom fényében - erre alapos okom lehetne. Kedvem lenne önnön történetemet bővebben kifejteni -, nem kevésbé az Inconnu csoport és méginkább az úgynevezett „demokratikus ellenzék” történetét a magam látószögéből - saját ismereteim, tapasztalataim és következtetéseim nyomán; ám terjedelmi okokból erre nem vállalkozom.

De mégis, (!) néhány szó legalább, (ahogy én láttam s látom, mégha az objektivitás hiányának hamis vádjával illetnének is):

Előbb talán az INCONNU-ról röviden:
A csoport megalakításában nem vettem részt, ám 1979-től benne voltam a tevékenységében. Egy laza szövetű baráti társaság volt lényegileg-; nem volt tagság (ma sincs) -, oda nem lehetett belépni, vagy onnan kilépni. Valaki vagy részt vett benne és befogadta a csapat - vagy nem fogadta be -; sőt arra is volt példa, hogy kiközösítette az illetőt (nem ok nélkül).
Három domináns személy köré csoportosult ez a tág, és igen sok személyt vonzáskörében tartó kis közösség.
Bokros Péter, Csécsey Mihály és Molnár Tamás volt e három ember.
Bokros volt a társaság motorja, fő szervezője, elképesztően sok embert ismert, kiváló kapcsolatai voltak művészekkel, klub vezetőkkel stb.-; emellett kitűnő művészeti ötleteivel és munkáival, és mások ilyen természetű ötleteinek kritikus kezelésével járult hozzá az Inconnu tevékenységéhez. Csécsey Mihály elsősorban művészeti ötleteinek eredetisége -, és munkáinak radikalizmusa által nyomta rá bélyegét a társaság művészeti - ám jórészt politikai tartalmat is hordozó - megnyilvánulásaira -; (talán pontosabb lenne a „politikai” szó helyett a forradalmi szó szűkebb értelmének használata). Molnár Tamás volt a fő ötletgyáros, nagyon aktívan ténykedett; ha Bokros motorként - és a közösség összefogójaként - dolgozott, akkor Molnár volt a társaság szíve. (A csoport a mai napig sem szűnt meg!).

Ami pedig a beszervezési kísérleteket illeti: voltak ezzel kapcsolatos tapasztalatai az Inconnu körébe tartozóknak, és volt egy komoly eset, amikor az egyik csoport tag, sajátos körülmények között -, különös, már lezárult, kényszerű tényekről számolt be ezzel kapcsolatban más tagoknak -; ám ezt most nem részletezem az illető barátom személyére való tekintettel. (Itt válik aktuálissá a kiközösítés fogalmának végiggondolása). Ma egyébként már ez is gyökeresen más megközelítést és megítélést igényel ! Nem részletezek egyéb eseteket sem - barátaimra való tekintettel.

A csoport központi magját tágabb holdudvar vette körül-, fotósok, képzőművészek, barátok, de munkások is akik alkotási teret és örömöt találtak a csoport tevékenységében. E holdudvar tevőlegesen segítette a csapat működését és részt vett munkáiban. Számos személy neve - akik csöppet sem jelentéktelen és igen lelkes aktivitással dolgoztak az Inconnu-ban - vált méltatlanul mellőzötté az idők során, míg más esetekben alaptalan súllyal szerepelt egyesek neve a csoport tevékenységével kapcsolatban; Különösen a nyílt politikai fellépések időszakára volt ez jellemző, mely időszak - véleményem szerint - a legjelentéktelenebb korszaka volt a társaságnak -, a hanyatlás korszaka.

Akkor volt az Inconnu igazán csúcs-pontján, amikor még művészi formában fejezte ki önmagát. (Én nem is azonosultam minden tekintetben ezzel az Inconnu-ként való, nyílt politikai fellépés formával -, pontosabban annak kizárólagosságával). Az akkori kommunista hatalomnak ugyanis pontosan ez volt a célja, hogy a rendkívül hatásos, az Inconnu-ra egyedülállóan jellemző - radikális emóciók kiváltására is alkalmas, egyénien, (az akkori Magyarországon) újszerűen vonzó - művészeti megnyilvánulási formáktól eltérítse a csoportot, s a sztereotíp, nyílt politikai megnyilvánulások uniformisába öltöztesse.
Ez sikerült is - ahogyan én látom.

Hogy mi minden állt a társaság átalakulásai mögött, személyek részbeni cserélődései mögött - most ezt sem részletezem.
A csoport ellen - domináns személyei ellen - felerősödött akkori hatósági atrocitások -, véleményem szerint - jórészt azt a célt (is) szolgálták, hogy az Inconnu-t az u.n. „demokratikus ellenzék” körébe hajszolják. Ennek célja - az előbb említetteken túl - az volt szerintem, hogy ezúton kanalizálhatóvá, és bizonyos fokig befolyásolhatóvá tegyék tevékenységét -; s talán felhasználhatóvá is.
E célokat el is érték.
A dolog csak abból a perspektívából válik érthetővé, ha ismerjük az u.n. „demokratikus ellenzék” tényleges mibenlétét, tényleges kialakulásának eredetét (erre Cs.E. könyvéből nem nyílik módunk !), és a háttérben működő folyamatokat és erőket, amelyekre már történtek utalások a magyar sajtóban, egyes autentikusnak tekinthető, közismert személyek részéről.

Az ellenzékben - (az u.n. „demokratikus ellenzék”-ben !) - ugyanis olyan személyek működtek dominánsan, akik megbízotti feladatokat láttak el.
Ettől a dolog többszörösen összetettebb ; különös, kettős -, (kétpólusú) - ellenoldali kötődésű elemekkel volt (és van) teli az egész folyamat, s az abban résztvevő személyek olykor kényszerű helyzete.

Tény azonban, hogy a rendszerváltozás folyamata korántsem alulról indult el -; állítom ennek ténybeliségét, annak alapján amit láttam és tapasztaltam. Ez elképzelhetetlen is lett volna az adott körülmények között. Lényegileg ennek tulajdonítható a folyamat békés jellege, és az is - amiről manapság oly gyakran esik szó -, hogy a kommunista rendszer funkcionáriusai és haszon-élvezői átmentették hatalmukat -, és részben pozícióikat.
Itt hatalom-megosztási folyamat zajlott le, tudatosan, a kommunista hatalom (ami nem feltétlenül azonos a kommunista párttal !) részéről megtervezett és megszervezett módon.
Ebben alapvető és totálisan meghatározó szerepe volt az akkori Szovjetúniónak.
Egyidejűleg volt hatalom-megosztási, generációváltási - és ami az egyik legfontosabb cél volt - hatalomátmentési folyamat, illetőleg a befolyás megőrzésének konvertálása egy új formába. A volt kommunisták e percekben mentik át hatalmukat nagyobb arányokban gazdasági alapra; jelentős részben törvénytelen, vagy kliens rendszer módszerekkel, törvényi kiskapukat kijátsszva, vagy ilyeneket teremtve.

[Ma már ki is mondták néhányan: "a (Szovjet)katonák elmentek ugyan, de itt maradtak a helytartók".
Ám ez csak az egyik nagyhatalmi pólus, minthogy időközben felfedezetté vált, hogy már évtizedek óta nagyon súlyosan és pregnánsan jelen van - rejtetten - legalább még két rivális nagyhatalmi pólus, a helytartók szintjén, és egyéb formában, melyek szerepe többszörösen negatívabb, mint amit a szovjet megszállás valaha is jelentett.]

Véleményem szerint nem volt ez rossz kiindulási pont a rendszerváltoztatás lebonyolításához ! Ugyanis békés folyamat lehetett, és elvezethetett az ideológiai megkötöttségek megszűnéséhez, és a kelet-nyugat ezen az alapon való szembenállásának felszámolásához; (a más alapon való szembenállásról és annak láthatatlan felfokozódásáról és jövőbeni nagyon súlyos veszélyeiről most nem szólok, amelynek elfojtott jelei időnként igen döbbenetes szembenállásról tanúskodnak már ma is, s nem is annyira keleti, mint inkább amerikai irányból, mégha ezt remekül betanult mosollyal, s látványos, ám jelentéktelen politikai gesztusokkal palástolni igyekeznek is ! Jól látható, hogy az USA tovább folytatja fegyverkezési politikáját, újabb és újabb fegyver-technológiákat dolgoz ki és állít hadrendbe-; csak az nem érthető, hogy ki ellen és mire készül ezzel az irtózatos -, olykor a sci-fi határait súroló magasságokba fejlesztett - haderővel -; na de ennek elemzése nem e publikáció témája.)

Tény, hogy a helytartók itt vannak, több égtáj nagyhatalmainak részéről - mely jelenlét elképesztő nagyságrendű, mind a jelenlévő személyek, mind eszközök tekintetében! Egyes gyilkosan rivális nagyhatalmak, ma boldogan osztják fel Magyarországot egymás között, s egymást segítve uralkodnak a Magyar Nemzet és a hazai politikai oldal fölött, s teszik tönkre azokat -, de akár magánszemélyeket is - a maguk hasznára, közös erőfeszítéssel -; míg egyéb területeken fogcsikorgató küzdelem figyelhető meg közöttük !

A szituáció a zsarolási egyensúly elméleti alapján érthető meg amelyben a különféle (többnyire külső) hatalmi oldalak egymást revolverezik. Az új jelszavak alá szerveződött régi megszállók így egyeznek ki az általuk most felismert - ám régóta jelenlévő - "lopakodó" megszállókkal. (És viszont !!!!):
{ „...elmondod, hogy loptam ? Jó ! Én meg elmondom, hogy te most mit lopsz.........!” - triviális megközelítésben ez valahogy így működik !} Ennek tulajdonítható az a példátlan állapot, hogy bizonyos hatalom-birtoklási szint felett gyakorlatilag bármekkora - akár fasiszta - bűncselekményt is el lehet követni a felelősségrevonás legcsekélyebb veszélye nélkül ! Egyetlen nagy pénzügyi sikkasztót, egyetlen kárt tevő politikust, egyetlen állami pénzekkel — saját (vagy magán-csoportok) hasznára — törvénytelen eszközöket alkalmazó korrupt bankárt sem állítottak még bíróság elé! Egyéb természetű tényleges bűncselekményekről nem is beszélve amelyeknek még a puszta létezéséről sem „illik” beszélni, mert „nem szerencsés” (sic!).... (holott valójában léteznek!!!!!!!!!).
/"...mindegy ez, játék ez csak...a világon mindenütt igy csinálják ezt....ilyen nincs...nem kell ezt olyan komolyan venni..."(sic!)/

A Parlamenti képviselők bére felér egy megvesztegetéssel, hogy lojálisak legyenek - na nem az éppen aktuális kormánnyal kapcsolatban mert akkor nem lenne meg a demokrácia látszata - hanem a kialakult rendszerrel kapcsolatban.
{ Az adott szituáció töprengésre késztet egy mellék-gondolat erejéig: hogy ilyen körülmények között az ország katonai tömbhöz való csatlakoztatása milyen újabb veszélyforrást jelent. Tudva, hogy kik, s milyen erők jelölik ki és vezénylik az ország (és a térség) politikai orientációját, meggondolandó, hogy e folyamatok mennyiben részei egy kontinuitásként jelenlévő küzdelem aktuális sakk-lépéseinek -; a látszólag megszűnt, de - a csendben szivárgó tényekből jól megállapíthatóan - igenis nagyon működő -, Orosz-Amerikai szembenállás stratégiai lépéseinek.....!!!!!? (Nem tudom mi lett Trójában a faló sorsa, de valószínű, hogy a tűzben végezte !) Az azonban bizonyos, hogy e katonai kötelék igen veszélyes lehet akkor, ha egyes szomszédos országok is csatlakozni fognak; gondoljunk csak a két létező tagállam - Görögország és Törökország - konfliktusára ! } (A helyzet nagyon súlyos, melyért a felelősség a volt (?) kommunista rendszer hatalom birtoklóit terheli - különös módon nem amiatt amit elkövettek, hanem amit elmulasztottak - mondom ezt a valódi ártatlan áldozatokat sem feledve.
Épp itt lenne az ideje egy valódi felelősségrevonásnak amit - bármilyen hivatkozási alapból is indulna ki - amiatt kellene elszenvedniük a felelősöknek amit elmulasztottak. Egy ország megvédése, polgárainak védelme ugyanis nem rendszerfüggő és nem ideológiai kérdés.)

Mellesleg: A kommunista hatalom kiinduló rendszermódosítási céljainak sok eleme nem feltétlenül az volt, ahová végül is eljutott, hiszen az eredeti célkitűzések, az események tapasztalatai során jelentősen determinálódtak, ám alapelemeit és lényegi célkitűzéseit illetően a kontinuitás állandó.
Elképesztő állapotok alakultak ki az átmenet során.
Olyannyira, hogy 1989-90-ben gyakorlatilag tényleges demokrácia VOLT Magyarországon - a szó autentikus értelmében - európai mércével mérve is példátlan módon! [Jól tájékozottak és nyugatot tartósan megjárt személyek pontosan tudják mire gondolok -; hisz nyugat-Európában (de főleg észak-Amerikában) sincs demokrácia ; sőt ! egyáltalán nincs az !] Magyarországon az volt ! Ma már nincs az, helyette még csak olyan politikai rendszer sincs mint amit nyugaton csinálnak demokrácia címszó alatt.
Cs.E. könyve nem számol több ténnyel, így nem csak torz képet ad, de alapvetően hibás történelmi kiindulópontot is - nem feltétlenül szándékkal - a jelen politikai szituációjának megértéséhez. Arról most nem is érdemes szót ejteni, hogy maguk a konkrét ténybeli megállapításai mennyiben tekinthetőek hiteleseknek és helytállóaknak annak fényében, hogy én írom e sorokat, akiről azt állítja, hogy öngyilkos lettem, és beszervezett annak idején a rendőrség, mely utóbbit vállalnék - ha így lenne -; hiszen ez egy garantáltan magyarországi Magyar hatalmi oldal, (a többihez való viszonyítás alapján még mindíg a legkevésbbé rossz)!(Csak nehogy valakik valami ajánlkozást lássanak ebben: Ma sem, sohasem működnék együtt egyetlen hatalommal sem!);
A rendszerváltozást - tehát a kommunista rendszer felszámolását -, éppen ők, (valamely speciális belügyi szerv -, többnyire más szervek tudta nélkül), tehát bizonyos értelemben maga a „rendőrség”, (még ha ez így nem is pontos) -, vezényelte és bonyolította le, kívülről alaposan megszervezett és megtervezett módon. Ha ebbe beszerveztek volna -, akkor a kommunizmus „megdöntésébe” szerveztek volna be -, ma vállalhatnám. (Valójában a kommunizmus megdöntésébe abban az értelemben, ahogyan valaki elkopott ruhát vált, ahogyan technológiát újít: ha elavult, más eszköz kell helyette.)

A kommunista rendszer megszűnt létezni mint ideológiai rendszer, de nem szűnt meg mint hatalmi rendszer.

Nemrégiben el is hangzottak nyilvánosan bizonyos kijelentések és utalások arra vonatkozóan, hogy a rendszerváltozás során a kommunista rendszer ügynökei "...minden megmozduláson jelen voltak és valamennyi újonnan alakult pártba beépültek és „talán” ma is ott vannak..."/nem szó szerinti idézet/. (Igazából ennél többről van szó és kevesebbről !)
Egy jónevű egykori „demokratikus ellenzéki” nyilvánul meg eképp. Arról beszél, hogy örülne, ha kiderülne többek kiléte a mai pártokban stb...., hogy ki kicsoda is valójában.......

Ezzel kapcsolatban néhány dolgot helyénvaló megjegyeznem: Tartok attól - az illető „demokratikus ellenzék”-i szerepéből kiindulva -, hogy ezzel az érintőleges megnyilvánulással - mint első felvonással - kezdődött meg a hatalomátmentése azoknak a személyeknek, akik e megbízotti feladatokat, kapcsolattal a hátuk mögött ellátták az u.n. „demokratikus ellenzék”-ben. Hiszen nekik pontos információjuk van arra vonatkozóan, hogy várhatóan kiderül kilétük (többek között a Lucidum Intervallum által), hiszen egészen bizonyos, hogy mindenkinél előbb értesülnek a lap megjelenési előkészületeiről, és tartalmáról -, elébe mennek tehát az eseményeknek, elkerülendő a bukást. Minden jel szerint felismerték, hogy helyzetük tarthatatlanná válik, ha nyilvánosságra kerül egykori megbízotti szerepük, s így előre-menekülve, éppen ők próbálnak azok lenni, akik a nagy leleplezőkként a nyilvánosság színe elé állnak, hogy ezzel bizonyítsák tisztességességüket, s legitimálják magukat a jövő számára;
Többségük egykori kommunista kollaboránsként eljátszotta az üldözött ellenzéki hőst -, egyesek közülük ezt is csupán a kommunista rendszer direkt kiszolgálójának adminisztrátori szerepe után - mely utóbbit is sok esetben jól sejthető külső késztetésre -; Majd győztes „demokrata”-ként pózoltak és hallgattak mindenről hét éven keresztül a parlamentben és mindenhol -; Szövetségre léptek volt „üldözőikkel”, ekképp is segítve legitimizálásukat, ezáltal lehetőségekhez juttatva őket, hogy hatalmukat megszilárdíthassák ebben az új politikai eszköz rendszerben.
Ma pedig ők akarnak a nagy leleplezők is lenni!!!!!
Csak hogy fent maradhassanak a hatalom valamilyen szintjének birtokosaiként, vagy haszonélvezőiként.
Most épp a leleplezésnek jött el az ideje, annak van „konjunktúrája”, hát leleplezik önmagukat; persze rögtön megideológizálva miért is tették mindezt.
Elég !
Ha a Mohamedán vallás hatalomra kerülése lenne várható - amiről ők persze jóelőre, pontosan értesülnének, (épp ebben áll létezésük lényege: az értesülés megszerzésében) -, akkor ők már most mecseteket építenének !!!
(Világos - ugye - milyen fontos az információ, a hír, a hír megszerzése. Ez a hatalom megragadásának és megtartásának kulcsa.)

Nagyon csábító a kísértés kijelenteni, hogy a volt kommunisták és az u.n. „demokratikus ellenzék” lényegében egy és ugyanazon hatalmi oldal.
Azonban ez nem így igaz - nem pontos így !
A helyzet ennél lényegesen rosszabb !
Összetettebb és rosszabb.
A volt (?) kommunistákat nem érdemes tárgyalni, ők azok amik, kapcsolatrendszerük a régi, ezt mindenki tudja!
(Nagyon különös de ebben az újonnan felismert politikai-hatalmi szituációban a volt kommunista megszállók megőrzött, és konvertálódott kapcsolatrendszere, területei és felépítményei, éppenséggel pozitív szerepet játszanak, pontosabban játszhatnának: a kiegyensúlyozó szerepét, amelyből az országnak (s ez jellemző az egész térségre) rendkívüli előnyei származhatnának, azonban pillanatnyilag inkább a felosztás stratégiai jeleneténél tartunk, amely károkat okoz.......
Az u.n. „Demokratikus ellenzék” oldala azonban -, figyelem (!) tisztán hatalmi aspektusról van szó (!!!) -, jelentős részben nem csupán ehhez a hatalmi oldalhoz kötődik. (Ennél részletesebb elemzést a Lucidum Intervallum valamelyik következő száma ad majd.)

Hogy mennyiben indokolt ezt a Súlyos kijelentést megtenni, és azt állítani hogy esetükben valami alapvetően nagyobb és ártóbb, titkolt kapcsolatrendszer és szándék álságai állnak a háttérben, arra majd a történelem ad kellő választ. (Feltéve, hogy van még, hogy lesz még történelem, hogy annak nincs még vége..............)
Mellesleg a Lucidum Intervallum bizonyítékokkal fog előállni valamelyik következő számában.

/Az egész rendszerváltoztatási folyamat több, párhuzamosan futó motívumot viselt - és visel - magán -; (számos titkos és álságos elemmel, beépülő külső, rivális, ellenséges elemmel - melyek olykor döbbenetes erőfölényhez jutottak és hihetetlen szintű és létszámú arányokat öltöttek-;) Ezek az erőfolyamatok a kommunizmus és a nyugat hetven éven át tartó gyilkos szembenállásának eredményeképpen épültek fel lassan és észrevétlenül. Épp észrevétlenségükben rejlett erejük. Ha valaki rámutat ennek nyilvánvaló tényére, akkor a különféle hatalmi megszállásokban érdekelt személyek azonnal az „összeesküvés-elmélet” téveszmerendszerében való hit vádjával támadnak. Holott teljesen evidens, hogy itt nem összeesküvés kategóriákban helyénvaló gondolkodni, hanem különféle proffesszionálisan szervezett hatalmak jelenlétéről, szembenállásáról és tevékenységéről. Hiszen oly világos, hogy a nyugat és a hozzá sorolható erők minden tőlük telhetőt megtettek az ellenük irányuló hetven éves kommunista fenyegetéssel és támadással szemben, (vagy annak ürügyével), ami nem csak gazdasági elszigetelésben, nem csak propagandában és fegyverkezésben testesült meg -, nem csak defenzívában -, de offenzívában is. Megragadtak minden lehető módot és eszközt - melyek között az „ember” volt a legfőbb tárgy - hogy észrevétlen (tehát sikeres) támadásokat intézzenek a kommunista országok ellen, hogy ezen országokon belül különféle erőket építsenek fel.
Volna e aki érdek nélkül - objektive - ezt a logikai evidenciát tagadni lenne képes ? E felépítmények többnyire nem köthetők kizárólagosan valamely nyílt, informális ponthoz, bár bizonyos fokú dominanciák kialakulhattak egyes esetekben. Igen gyakran kettős - ellenoldali - kapcsolódási területek is megjelentek. (Embertömegeket érint ez a kérdés, hallgatni róla ostobaság volna részemről.)/

Ehhez képest létezett egy u.n. „Népi Nemzeti” oldali ellenzékiség Magyarországon, mely egy ideig nem is vált el látszólag az u.n. „demokratikus ellenzék”-től. De pregnáns elválása és magabiztosan való nyílt kiállása mögött is egy, felülről, a kommunista rendszer irányából érkező jelzés és kanalizáló levezénylés állt. Feltételezem: felhívták a figyelmet a „népi” rebellisek körében, hogy megszervezhetik demokratikus célú intézményeiket, mert a kommunista rendszert, a kommunista hatalom (bizonyos erői) által megtervezett módon fel fogják számolni. Nyilván el kellett fogadniuk bizonyos kritériumokat és be kellett tartaniuk a fokozatosságot a tervszerű átmenetben, aminek több célja volt - amelyek közül sokat nyilván nem ismertettek velük, és maguk sem ismertek fel -, de tudomásul vették azt, hogy egy robbanás mentes váltást szeretnének lebonyolítani a kommunista hatalom átmenetet levezénylő erői. Pár dolgot nyilván megideológizáltak számukra, hogy betartathassanak velük egyes alapvetővé tett konvenciókat.(Pl. A volt kommunistáknak ugyanolyan esélyük lehet az új rendszerben, mint az újonnan alakuló pártoknak; Nem lesznek felelősségre vonások, stb.)
Nem volna helytálló azt feltételezni, hogy a „népi” ellenzéki oldalon nem voltak a kommunista hatalom által beépített elemek, ám ezek korántsem voltak olyan arányban közvetlenül külső erőnek tekinthetőek (sokkal pontosabban: külső ERŐKnek tekinthetőek), mint az u.n.”demokratikus ellenzék” ben.
E lényegi elemek többségét - mint már írtam - éppen manapság lehet ragyogóan tettenérni, amikor az u.n.”demokratikus ellenzék” koalícióra lépve a (volt?) kommunistákkal, eképpen is legitimálja őket. [Az u.n. „népi” oldalon, a külső nagyhatalmak (többes szám!) elemei jelenlétének és arányainak tekintetében is lenne mit mondanom, de ezt most hagyjuk !]

Hát ez történt véleményem szerint !

Cs.E könyvében - a már említett - 198-as hivatkozási szám egy interjúra utal az Inconnu egyik tagjával (azt a kötetet nem sikerült megszereznem amiben ez olvasható), így ezáltal arra, hogy Cs.E. állításai az én öngyilkosságomra és beszervezettségemre vonatkozóan a csoport e tagjának kijelentésein alapszanak. Az illető Inconnu tag - barátom - igen jól ismert a volt u.n. „demokratikus ellenzék” köreiben, személyével tökéletesen tisztában vannak, s véleményem szerint eléggé köztudomású, hogy az ő ilyen természetű kijelentései igen gyakoriak voltak számos személyre vonatkozóan, s ezek többnyire elhamarkodottak voltak, nem voltak megalapozottak és végiggondoltak -; általában senki sem vette őket komolyan, egészen biztos, hogy ő maga sem.
Az illető alapvetően egy művész, akiknek nincs szükségük politikai éleslátásra, és meggondolt, megfontolt megfogalmazásokra. (Mellesleg még így sem lennék bizonyos abban, hogy ő ennyire egyértelmű tényként, ilyen természetű kijelentést tett volna rám vonatkozóan.)
Mindezek ellenére - csupán Cs..E. könyvének állításaival kapcsolatban - tisztán logikai alapon megkérdezném, hogy ha engem sikerült volna beszervezni annak idején, (aminek ódiumát - újra mondom - utólag már vállalnám, mai, tényszerű ismereteimnek és egyéb természetű tapasztalásomnak köszönhetően), akkor ugyan miért kellett volna disszidálnom, és pláne öngyilkosnak lennem ????? (Mellesleg halálom hírét köszi kedves Cs.E.!; akinek halálhírét költik, hosszú életű lesz a földön.) Az olyan személyek ugyanis, akik beszervezettként (vagy valamilyen kapcsolattal a hátuk mögött) ténykedtek az u.n. „Demokratikus ellenzék”-ben -, (aki a közelükben volt és kellő színházi tapasztalatokkal bírt, és látta megnyilvánulásaikat a rendszerváltás időszakában, az tökéletesen tisztában lehetett kilétükkel) -, azok a személyek ma kulcspozíciókat töltenek be Magyarországon, a politikai- és közéletben, és boldogan lobogtatják „demokratikus ellenzéki” múltjuk megkopott, és érdektelenség övezte zászlaját - tisztelet a ritka kivételnek.

Azok, akik tőlük különböznek, ma sem vesznek részt a politikában, és nincsenek a haszonélvezők között sem-; Egyik példaként talán NAGY JENŐt említeném, a DEMOKRATA című szamizdat-lap egykori szerkesztőjét, aki jelenleg vízóra leolvasóként keresi kenyerét !!!! (De mondhatnám Zsille Zoltán, vagy Bognár Mikolta és Talata József nevét is !)

Hát ennyit akartam mondani.
Úgy egyébként pedig: Mindent köszi !

Kovács Miklós alias Kopács Miklós  

  WinWord 6.0 (*.doc) format (278 KB)   -   WinWord 6.0 (*.doc) format *.zip -ben (83 KB)
[ csak a winword - alias word for windows - jeleníti meg helyesen a szerkesztett kiadvány-formátumot ]

szamizdatkiado@yahoo.com        samizdat@freemail.c3.hu

* Info * Actual * Public * SecretWatch * Civil * Archiv * English Index *

A KIADVÁNY KÉT HELYEN ÉRHETŐ EL: BUDAPESTEN ÉS AZ USA-BAN   http://www.lucidumintervallum.com   -   http://www.lucidumintervallum.com/index.htm   USA & HUNGARY MIRRORS