Tárgy: Galántai György kiállítása
J E L E N T É S "Galántai György 1983-ban hirdette meg legújabb "művészeti pályázatát", Magyarország a Tiéd lehet" jelszóval /angol címfordításban: "Hungary can be yours"/. A pályázatra beérkezett "műalkotásokból" a Fiatal Művészek Klubjában /Budapest, VI. ker. Népköztársaság útja 112./ rendezett kiállítást. A kiállítás megnyitására 1984. január 27-én 19 órai kezdettel került sor ugyanott, a klub összes helyiségeiben, és ezen ismerôsöm is megjelent. A kiállításra meghívóval lehetett belépni. A bejáratnál ezúttal ismét megjelentek a szigorú ellenôrök /valószínűleg a Klub vagy a KISZ helyi bizottságának rendezôi/, akik a meghívóval és tagsági igazolvánnyal rendelkezôket még a 10 Ft-os belépôdíj lefizetése mellett sem engedték be. Kétségtelen, hogy ezek a személyek elôbb-utóbb beszivárogtak, mert olyanok "segítettek" rajtuk, akik egyedül jöttek /a meghívó 2 személy belépésére jogosít/, s volt meghívójuk. A kiállítás mégis "zártkörű rendezvény" jelleggel nyílt meg. és a kapuban éles vitákra került sor emiatt. Összefoglalásként elmondható: Galántai pályázatára számos politikailag problematikus, destruktívan bíráló, sôt - elsôsorban egy-két hazai "művész" részérôl - államunkat és társadalmi rendünket, továbbá az állambiztonsági szerveket támadó és kigúnyoló "műalkotás" /valójában igénytelen tákolmány" érkezett be. Ezeket Galántai képtelen volt elkülöníteni a többi munkától, sôt az alighanem szándékával ellentétes lett volna. Így az említett súlyosan problematikus műveket is kiállították, és a jelenlévô nagyszámú közönség miatt a kiállítás politikailag káros, destruktív, dezorientáló szerepet töltött be. Ezt a funkcióját fokozta, hogy a megnyitón a hazai "ellenzék" legradikálisabb képviselôi is megjelentek, s noha viszonylag szerényen viselkedtek /nagyobb csoport elôtt egyikük sem beszélt/, 3-4 fôs beszélgetô csoportokban saját nézeteiket propagálhatták. A megnyitón rendkívül nagy számú /minimálisan 250/ személy volt jelen. A személyek számát a szokásosnál is nehezebb volt megbecsülni, ugyanis a kiállítás és a megnyitó a klub három nagyobb helyiségét vette igénybe, s ezek közt a jelenlévôk állandóan hullámzottak. Sôt kitöltötték a folyosókat, a lépcsôházakat és az alagsori kantint /büfé/ is. Feltehetôen 30-40 fô egyáltalán nem jött ki a kantinból; miután ez a helyiség szintén zsúfolásig tele volt, a szám nagyobb is lehet. Mindent összevéve a maximális becslést 350-400 fôben kell meghatározni. Amennyiben ilyen sokan voltak jelen, ez még inkább ellentétben áll a klub lehetôségeivel, hiszen a helyiségek mérete miatt legfeljebb 150-200 fô kulturált elhelyezésére, szórakozására nyílik ott lehetôség. A jelenlévôk közt ott volt Haraszti Miklós, Demszky Gábor /és nôismerôse, "Rozika"/, Krassó György, Tamás Gáspár Miklós, Kenedi János, valamennyien az "ellenzék" legradikálisabb képviselôi. Ott volt továbbá a SZETA számos ismert alakja: köztük Nagy András, Solt Ottilia, barátjuk Malina János. Nagyot és Soltot elkísérte Solt két gyermeke is, az idôsebb lány és a legkisebb kisfiú /Máté/, valamint hozzájuk csatlakozott további 2-3 kisgyermek /5-6 évesek/. A gyerekek ottléte különösen agresszíven mutatja Nagy és Solt felelôtlenségét. A környezetben a kisgyermekek természetesen rövid idô után tanácstalanná és türelmetlenné váltak. Állandóan elestek a sűrű embertömegben, egyikük alaposan meg is ütötte magát /ápolásra szorult/, késôbb verekedtek, illetve a lesötétített teremben /lásd lentebb/, a színpadon táncoltak, a mi a jelenlévôk közt nevetést váltott ki. A kisgyermekek még 23 óra elôtt néhány perccel /!/ is a klubban tartózkodtak. Rajtuk kívül a közönség soraiban ott volt a SZETA néhány távolabbi "szimpatizánsa": a Nagy lakásán korábban megfordult szemüveges, szakállas férfi /az, aki Orwell 1984 c. könyvét kívánja magyarul megjelentetni, továbbá Algol László és Rácz Péter. Ott volt a "Tóth"-nak szólított férfi is, aki szintén Nagy András ismerôse és többször megfordult Nagyéknál. A képzôművészek, zenészek száma is jelentôs volt. Galántai és Klaniczay Júlia mellett ott volt Haász István és Pácser Attila grafikus. a műveket beküldô képzôművészek közül valószínűleg jóval többen megjelentek. Beke László és Körner Éva művészettörténészek. Az irodalmi élet egyes körei, így a "Lélegzet" elôadások körül csoportosuló személyek is képviseltették magukat. jelen volt Tábor Ádám, Györe Balázs, Miklóssy Endre. Ott volt Katona János Tamás filozófus, aki korábban a Bölcsészettudományi karon szervezett ellenzéki akciókkal tette ismertté a nevét. Tábor Ádám szerint Kukorelly Endre költô, a "Jelenlét" antológiák egyik szerkesztôje is jelen volt. Hangsúlyozni kell, hogy a kiállítás engedély nélkül nyílt meg. Errôl Galántai György és Klaniczay Júlia a következôket mondotta /vázlatosan számoltak be róla/: A Klub nem maga dönt a kiállítási anyagokról, hanem ilyenkor is a szokásos zsűrizési eljárás játszódik le. A Galántai féle kiállítás anyagának zsűrizésére Kéri Ádám és Baranyay András képzôművészeket kérte fel a Klub, akik a zsűrizést el is vállalták. Ez a felkérés semmi esetre sem tekinthetô Galántaival szemben ellenségesnek, hiszen a két személy Galántainak állítólag a fôiskolán évfolyamtársa volt, sôt Klaniczay Júlia szerint a közelmúltban is több különbözô fórumon aktívan támogatták Galántait. Kéri és Baranyay azonban az anyagot közelebbrôl megnézve "megijedt", és nem volt hajlandó azt kiállításra alkalmasnak minôsíteni. Így a Klub voltaképp nem is adhatott engedélyt a kiállításra. Galántai ennek ellenére felszerelte a szokásos üvegkereteket, kiállította a nem festmény jellegű tárgyakat /számos térbeli tárgy, "használati tárgy" érkezett a festményeken és grafikákon kívül/, ami egyébként minimálisan 30-40 órai munkájába kerülhetett otthon és a helyszínen. A látogatók legtöbbje - miután a legszabályosabb "kiállítással" találta magát szemközt - nyilvánvalóan nem is tudta, hogy a kiállítás illegális. Néhányan sugdosva, pletyka formájában adták tovább, hogy nincs engedély és hamarosan bezárják az egészet. Klaniczay Júlia szerint Kéri és Baranyay azt a megjegyzést fűzte az anyaghoz, hogy eddig még csak ki lehetett bulizni, amit Galántai akart, de ez a Magyarország téma... ez már nem megy, ez politika, ez rázós dolog - /Ezt annak ellenére mondták, hogy saját műveik is szerepelnek az anyagban!/. Az alábbiakban elôször a kiállított "munkákat" ismertetem. Utána térek rá a megnyitó eseményeire, és az ismerôsöm által folytatott különbözô magánbeszélgetésekre. Mindenekelôtt az tűnik fel, hogy Galántai a pályázatra mind belföldrôl, mind külföldrôl sokkal kevesebb művésztôl és sokkal kevesebb munkát kapott, mint a bélyegpályázat esetében. Ezt egészen biztosan a téma politikai jellegével kell magyarázni. Számos beküldô - jóllehet készített valamilyen munkát - még így is igyekezett elkendôzni a dolog elkerülhetetlen következményét: azt, hogy a "művek" így vagy úgy, de Magyarországról, egy államról és egy társadalomról mondanak véleményt. Körülbelül háromnegyed részben teljesen apolitikus, jelentéktelen, semleges "alkotások" érkeztek be, melyek legfeljebb készítôik személyiségérôl, gondolatvilágáról árulnak el valamit, Magyarország távoli "apropó" csupán. Ezeknek a kevésbé problematikus műveknek talán legjobb példája az a hazai festmény, amely a Himalája hegyei között, egy tisztáson, tábortűz elôtt imádkozó, keleti ruhába öltözött szerzetest ábrázol. /A felszálló füst csiga alakban összetekeredik, és közte halványan Magyarország térképének körvonalai rajzolódnak ki. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen munkán bármilyen más ország, vagy bármely más szimbólum is feltűnhetne a "füstben"/. Volt azonban néhány súlyosan problematikus, politikailag támadó és destruktív "mű" is, amelyeket az alábbiakban részletesen ismertetek. A hazai beküldôk "alkotásait" Galántai szétválasztotta a külföldiekétôl, és a magasföldszinti úgynevezett "kis teremben" állította ki. A két legdurvább, legagresszívebben ellenséges munka vitathatatlanul az INCONNU csoporttól érkezett be. Az egyik egy magyar térkép, amelynek alján - csaknem szó szerint idézve - a következô felirat olvasható: A térkép az állambiztonsági szervek munkájának segítésére készült, INCONNU megfigyelési feladataik tökéletesebb teljesítéséhez. Ehhez sok sikert kívánnak az alkotók. /Egy-két szó esetleg eltérhet, de a szöveg értelme pontosan ez volt./ Mellette francia nyelvű felirat: "Oů est l"inconnu?" vagyis "Hol az ismeretlen?", vagy - más értelmezésben - "Hol az INCONNU?" Maga a térkép, mintha ezt próbálná /gyermekes módon/ megválaszolni. A térkép alján kiderül, hogy Csécsei, Molnár és Bokros, az INCONNU tagjai készítették. A beküldôk megkeresték Magyarország térképén Csécse, Molnári és Bokros községeket, és zöld színnel megjelölve összekötötték ezeket, mintha "ott lenne" az Inconnu, és ott kellene ôket keresni. A térképen alaposan megváltoztatták Magyarország földrajzát. A legfeltűnôbb nem is az, hogy a vidékeket más helyre "ragasztották át" /például a Balaton körzetét a Délalföldtôl délre, az országhatáron túlra/, hanem hogy nagy földdarabokat a hetvenes évek legismertebb nyugati művészeirôl "neveztek el". /Cavellini, Rauschenberg stb./ Mintha ezeknek az embereknek birtokaik lennének Magyarországon, vagy róluk neveztek volna el járásokat, megyéket. A másik oldalon hatalmas "HUNGARY IS ART" felirat vonul végig /Magyarország annyi mint művészet!/. Az INCONNU egy másik, talán ennél is agresszívabb "műalkotást" is beküldött. Egy falra függesztett fatáblából kb. 10 cm-es szögek állnak ki, sakktáblaszerű elrendezésben. A tábla méreténél sokkal kisebb, papírból kivágott Magyarország térkép a szögekre szúrva, összegyűrve díszeleg. Alatta egy asztalon, mintha megalvadt vér lenne, üvegcserepek halmazára permetezett fekete festékfoltok. Ez a "mű", minimális értelmezés szerint azt jelentheti, hogy hazánkat meggyalázzák, megkínozzák. A tábla és a szegek azonban egyöntetű vérvörös színre voltak festve, ami sokakban további asszociációkat is kiválthat /a vörös mint a nemzetközi munkásmozgalom, a kommunizmus, vagy éppenséggel a Szovjetunió szimbóluma/. Erdély Miklós egy munkáján ugyanilyen átlátszó "trükk" fedezhetô fel. Igénytelen rajzon, fekete-fehér kivitelben három osztatú zászló /nyilván a magyar háromszínű zászló/ látható. A mezôkbe azonban egy közlekedési jelzôlámpa lencséit rajzolta be, "tilos", "várj" és "szabad" megjelöléssel. /Ezek sem színesek, az egész rajz fekete-fehér, valószínűleg kopírpapír felhasználásával készült./ Alatta a felirat: "Villanyrendôr". A háromszínű zászlót, mint az állam szimbólumát a kevéssé fantáziadús nézôk is könnyűszerrel kapcsolatba hozhatták a rendôr szóval, illetve a lámpa rajzával. Így a munka jelentése: "Magyarország rendôrállam". /Ez a jelentés nincsen közvetlenül kifejezve, így Erdély nyugodtan védekezhet azzal, hogy a rajz jelentése egész más; az adott közönség számára azonban a fenti jelentés teljesen világos volt./ Több más problematikus "mű" is beérkezett hazai szerzôktôl. Az egyik sarokban például papírlemezbôl négy, függôlegesen felakasztott darab egyfajta "szobát" választ el. Aki ebbe alulról "belebújik", az belül fényképsorozatot talál. A fényképek egy lépcsôházat ábrázolnak, amelyben 50-60 személy halad; többségükben fiatalok, az egyik kamasz féktelen jókedvében grimaszol, karját emelgeti. Azonban van olyan kép is, ahol az ôket ismerôk világosan felismerhetik Tamás Gáspár Miklós, Krassó György és Kôszeg Ferenc arcát. Így kiderül, hogy a csoportképek valamilyen "ellenzéki" eseményen - talán illegális "szabadegyetemen" - készültek, és ez a fotósorozat is az "ellenzéket" népszerűsíti. Készítôje Jávor István. Egy másik, tablóra erôsített fotósorozat angol felirata: The invasion of Hungary" /Magyarország lerohanása/. Egy asztalon zsíros kenyerekbôl van kirakva Magyarország térképe, és az asztalt körbe ülô személyek ezt fokozatosan "megsemmisítik", felszedik és felfalják. Egy másik képen nemzeti színekben rajzolt almába villát szúrtak, egy kés pedig meghámozza. A kép tetején az ismert szállóige: "A helyzet nehéz, de nem reménytelen", kifordítva olvasható: "A helyzet reménytelen, de nem nehéz". Ez is sokféle - nyugati propaganda állításaival párhuzamos - képzettársítást idézhetett fel a nézôkben. /Nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ma Magyarországon élni nem különösebben nehéz, ám az, hogy szövetségi rendszerünkbôl kilépjünk, vagy a jelenlegi társadalmi rendszer belpolitikailag alapjaiban megváltozzék, "reménytelen". Aligha kétséges, hogy a legtöbb nézô a nemzeti színű almát hámozó kést mint a hazánkat "kizsákmányoló" Szovjetuniót értelmezte. Ilyen jellegű állásfoglalás a külföldi munkáknál is elôfordult. Feltűnôen sok volt a Nagy-Magyarországot ábrázoló kép, vagy régi térképek másolása, felragasztása. Nem hiányoztak a grafikák és festmények mellett a tisztán irodalmi jellegű munkák sem. /Itt az "Irodalmi" műfajilag értendô, értékük megítélésére itt nem vállalkozom./ Kukorelly Endre például egy hosszabb verset írt rá Nagy-Magyarország térképére, egy másik beküldô pedig 4 gépelt oldalas tervet küldött "Magyarország lecsapolásáról". /Ez a "project art" néven ismert törekvésekbe is beleillik: a művész megtervez egy alkotást, egy akciót, de azt ténylegesen nem hajtja végre, hanem csak a tervet állítja ki. Az adott esetben a terv eleve képtelenség: a Sió csatornán át a szerzô lecsapolná a Balatont, majd - merész "ötlettel" - utána szívná az egész országot, míg csak le nem folyik a Fekete tengerbe./ Ennek a patologikus ötlethalmaznak az elején utalás olvasható arról, hogy Galántai "AL" című folyóiratának 5. számában közölt egyik beszélgetés "ihlette meg" a beküldôt. A hazai művek közt is sokszorosan elôfordult az élelmiszer és evés tematikája. Ugyanez ismétlôdik meg a külföldieknél, akiket Galántai az alagsori bemutatóteremben gyűjtött össze. Abban, hogy a külföldieket a "Magyarország" téma az éhség és evés, az élelmiszer irányába "vitte el", több tényezô játszik szerepet. Fôként egy nyelvi véletlen: angolul "Hungary" /Magyarország/ csaknem pontosan úgy hangzik, mint "hungry" /éhes, éhezô/, vagy "hunger" /éhség/. Az y betűvel jelölt hang ugyanis alig hallatszik. Ez már évtizedek óta külföldi szóviccek gyártásához vezetett hazánkkal és a magyarokkal szemben. A kiállításon is van olyan külföldi "kép", mely kiürült húsboltot ábrázol. A felirat: "And what about Hungary?" /vagyis a "Magyarország" szót eltorzítva, és mit mondjunk az "éhesrôl?"/ Sok európai "művész" persze tudja, hogy hazánk fejlett élelmiszeriparral rendelkezik, sôt azt is, hogy a kereskedelemben nagy élelmiszer-kínálat van. Így a képek egy részén az "éhség" mellett éppenséggel az élelmiszerek tömege, köztük paprika látható. Ugyanilyen triviálisak azok a kivágások, amelyek a magyar vendéglátóhelyeket, bárokat népszerűsítô reklámfüzetekbôl készültek. Volt azonban a külföldieknek egy még ennél is jellemzôbb reagálása a pályázatra. Több munkán - amelyek nyilvánvalóan egymástól függetlenül, különféle külföldi országokban készültek - kísértetiesen ismétlôdnek a lexikonok, enciklopédiák lapjai, köztük régi /Osztrák-Magyar Monarchia korabeli/ szócikkek. Ennek oka csak egyben lehet keresendô. Az érintett külföldi "művészek" a pályázatot kézhez kapva azonnal arra gondoltak, hogy szinte semmit sem tudnak Magyarországról. Hogy egyáltalán valamilyen gondolatuk támadjon, a legegyszerűbb megoldáshoz fordultak: kinyitottak egy lexikont. Késôbb ezt a képekbe is belemásolták. Hasonló reagálást tükröz - kicsit más megoldással - a német Klaus Groh munkája: ô úgynevezett "brainstorming" /ötletroham/ módszerrel "gondolkodott el" arról, mit idéz fel a "Magyarország" szó. A legelôször jelentkezô ötleteket felsorolja /ezek egyébként politikailag nem kritikusak, például Bartók és Moholy-Nagy neve jutott eszébe/. Egy holland művész ezt írja: "Nem tudok Magyarországról semmit, sohasem jártam ott. A másik végletet is megtaláljuk, bár kisebb számban: Galántai személyes barátait, akik "sokat tudnak" Magyarországról, sôt másokat is ismernek személyesen. Egy hat halálfejbôl álló festménysorozat például magát Galántait, továbbá Swierkiewicz Róbertet, Hegedűs L. Lászlót és Inconnu tagokat ábrázol. A konkrétabban politizáló művek a külföldi szektorban igen ritkák. Elôfordul a "vasfüggöny" témájának, Magyarország "bezártságának" néhány illusztrációja. Egy külföldrôl beküldött fotón erdôs tereprészlet látható, a középpontban hatalmas tábla: "Határsáv! Belépni szigorúan tilos!" egy másik "munka" gúnyosan ezt jegyzi meg: "Szeretem a magyar vámôrséget" /angolul/. Támadóbb hangvételű mű voltaképp csak egy akadt: egy olasz művész azt írja, "együtt érzek a bátor magyar néppel, amelynek sokat kell szenvednie erôskezű leigázóitól" /az angol eredetiben: overlords/. Aki jól tud angolul, az ezen a munkán /az "overlords" szó alapján/ szovjetellenes beállítottságot fedezhetett fel. Ugyanez a szerzô megjegyzi, hogy egyik nagyanyja Magyarország területén született. Egy másik, politikusabb mű azt a nyugati propagandaállítást jeleníti meg, hogy Magyarország már "eltávolodott a kommunizmus eszméitôl", "félig szocialista, félig kapitalista" ország. A képen egy fém colás doboz látható, feltűnô Cola felirattal, realisztikus ábrázolásban. A márka helyén azonban klasszikus Marx-arckép néz ránk. Volt néhány a "sorból kilógó" bizarr mű is. Így egy külföldi művész arról ír, hogy "gyűlöli a kormány által irányított államokat /angolul: "government states"/, de az anarchikus államokat ugyanannyira". Minthogy gyakorlatilag a föld valamennyi országában van kormány, a szerzô azt akarja mondani, hogy egyetlen országot sem szeret, sôt, még ha lennének olyan országok, ahol anarchia tör ki, azokat sem. Ha még nem lenne elég, hozzáteszi: "továbbá utálom ennek a két társadalmi kórnak /tudniillik a kormányszerű igazgatásnak és az anarchiának/ minden egyéb válfaját". Egy másik, Brazíliából küldött mű - alighanem ôszinte antifasiszta, baloldali beállítottságtól vezettetve -, arra figyelmeztet: "Magyarok, ne feledjétek a fasizmust!" /Ez a felirat is kizárólag angolul olvasható. A szerzô műveltségét minôsíti, hogy két helyen is helyesírási hibával írta le az angol "fascism" szót./ A fényképeken csoportos akasztás, megkínzott - talán koncentrációs táborbeli - férfiak, elpusztított városnegyedek láthatók, valamint Hitler egy arcképe. /Ez a munka, ha mond valamit, nyilvánvalóan inkább a brazil katonai uralomról szól, s nem a mai Magyarországról. Galántai azonban ezt is falra tette./
A
megnyitó eseményei csak lazán kapcsolódtak a kiállított anyaghoz.
A meghívó szerint a hangmontázsban a CPg punk együttestôl is kellett valaminek szerepelnie. Ez az az együttes, amely radikális "ellenzéki" körökben is "nevet szerzett magának" durva államellenes, pártellenes támadásaival és obszcén szövegeivel. A Galántai által lejátszott montázsban volt egy "zenei" részlet, amelyben a szöveg ismételten tartalmazza: "a kurva anyád", azonban nem bizonyos, hogy ez volt a CPg felvétele. /Nagy András korábban utalt rá, hogy Erdôs Pétert, a Hanglemezgyár és a Pro Menedzser Iroda egyik vezetôjét egy újságcikkéért a CPg együttes korábban ugyanezekkel az obszcén kifejezésekkel mocskolta. Erdôs neve azonban a Galántai-féle montázsban nem volt hallható./ Galántai magyarázatként hozzáfűzte a montázshoz, hogy az ott szereplô "Eszperantó" együttes nem azonos a szentendrei "Eszperantó Eszpresszó"-val /ez avantgarde művészeti eseményeken, pl. a Vajda Lajos Stúdióban szintén fellépett, konvencionálisabb pop együttes/, valamint, hogy a VHK rövidítés a Vágtázó halottkémek nevű együttest takarja. /Ezt az együttest Galántai különösen nagy szimpátiával kezeli./ A punk együttesek néhány tagja a kiállítás megnyitón személyesen is ott volt. Ismerôsöm tanúja volt például az egyik igen fiatal, 17-18 éves zenész és Galántai négyszemközti beszélgetésének, ahol a hangfelvételek rossz minôségét érte kifogás. Nem ez a montázs volt az egyetlen "esemény" a megnyitón. Galántai ugyanis a másik két teremben /- azaz a magasföldszinti "kis teremben" és az alagsorban, a külföldi alkotások termében -/ is elhelyezett hangszórókat, sôt az utóbbi helyen tévékészüléket is. Ezeken is "játszottak le" különféle anyagokat. A magasföldszinti kisteremben lejátszott anyag nem volt azonos a lesötétített nagyteremben "adott" montázzsal. Az elôbbi anyag mozgalmi és tömegdalokból állt. Galántai nem az ötvenes és hatvanas évek közismert tömegdalaiból válogatott, hanem a 70-es évekbeli és legújabb művekbôl, köztük KISZ-es és munkásôr témájú dalokból. /A legtöbb felvételnél kórus és szólóénekesek, valamint zenekar működött közre./ A felvétel egésze még a nagytermi montázsnál is hosszabb volt, több mint másfél órán át követték egymást a mozgalmi dalok. Galántainak az a választása, hogy a legújabb műveket "mutatja be", alighanem szintén tudatos volt. A korábbiak ugyanis már "lerágott csontként" hatnak ebben a környezetben, azokat korábbi műsorok kifigurázták, becsmérelték, sôt néhány hivatalos kiadvány is élesen bírálta. A legújabb mozgalmi dalok viszont sok popzenei elemet tartalmaznak, közelednek az ifjúság által kedvelt hangvételhez. A Fiatal Művészek Klubjában megjelent, erôsen ellenzéki szimpátiájú nézôsereg számára ezek a dalok még alkalmasabbak voltak az "ellenpontozásra", arra, hogy kontrasztot képezzenek a kiállított művekkel. Nem egy mozgalmi dal derültséget váltott ki. Ismerôsöm a megnyitó eseményei közben és után több magánbeszélgetést folytatott. Magával Galántaival és Klaniczay Júliával csak igen rövid ideig találkozhatott, mert ôket "kézrôl kézre adták", mindenki velük akart beszélni. A fentebb már ismertetett, az engedélyezéssel kapcsolatos témák mellett újra felmerült, hogy ismerôsöm a hetvenes években írott verseibôl néhány csomót Galántai archívumában /Art Pool/ helyezzen el. Megbeszélték, hogy ismerôsöm 2-3 hét múlva felhívja Galántait és akkor egy látogatási idôpontot egyeztetni fognak. /Galántai az eltelt több hónap dacára barátságosan fogadta ismerôsömet./ Hosszabb beszélgetés folyt le Tábor Ádám, Györe, Rácz és ismerôsöm közt. ennek fô hangadója Györe volt, aki elmondta, hogy a József Attila Körben mit tapasztalt. Györe - úgy látszik - egyre mélyebben belemerül az Írószövetség, illetve a Kör /JAK/ munkájába, ami a "Lélegzet" csoport fennmaradó tagjaira nem jellemzô. Györe beszámolt arról, hogy a József Attila Körben vezetôség választási elôkészületek folynak. Ôt magát is megválasztották a titkárt jelölô bizottság egyik tagjának. Titkárként Szilágyi Ákos személye került szóba. /Egy név szerint nem ismert férfi, a beszélgetésbe kapcsolódva itt megjegyezte, hogy sok JAK-tag bizalmatlan Szilágyival szemben, de még nagyobb a bizalmatlanság a nála kevésbé ismert, alig publikáló fiatal költôkkel és írókkal szemben. Szilágyi, mint mondotta, megválasztása esetén könnyen a "pörgettyű" szerepét töltheti meg: amit a Minisztérium kér tôle, azt a József Attila Kör tagságával nem tudja elfogadtatni, viszont a tagság igényeit a Minisztériumban tartják teljesíthetetlennek./ Szó volt róla, hogy a JAK egyik - aznapi, vagy a megelôzô 2-3 napban tartott - ülésén Tamás Gáspár Miklós is megjelent és hosszabb felszólalást tartott. Ebben JAK ügyekkel egyáltalán nem foglalkozott, hanem világpolitikai kérdésekrôl mondta el a véleményét, mégpedig élesen, agresszívan. Györe Balázs úgy nyilatkozott, hogy Tamás Gáspár fellépése csak ártott a József Attila Kör ügyének, és hogy jobb lett volna, ha ugyanezt egy egész más fórumon mondja el, mert ide nem illett. /A vita itt visszakanyarodott a jogi-kari "Mozgó Világ" ülésre is, ahol Tamás Gáspár Tóth Dezsô miniszterhelyettessel került összeütközésbe./ Tábor Ádám elmondta, hogy a legutóbbi "Lélegzet" est nagy közönségsiker volt, és hogy most újabbat terveznek. Emellett azonban ismét felvetôdött egy irodalmi folyóirat alapítása. Állítólag a "Lélegzet" csoportosulás tagjai már meg is fogalmaztak egy folyóirat engedélyeztetési kérelmet, amelyet a közeljövôben nyújtanának be az illetékes szervekhez." "Pécsi Zoltán" sk. Értékelés: "Pécsi Zoltán" fn. tmb. megbízható, operatív
szempontból értékes információkat hozott Galántai György FMK-ban
megtartott kiállításáról, melyen több, ellenséges tartalmú anyagot rakott
ki. Intézkedés: A kiállítás körülményeirôl, a kirakott
ellenséges tartalmú anyagokról tájékoztató jelentést készítünk a felsô
vezetésnek. Feladat: Feladatot Galántai György vonatkozásában kapott.
Budapest, 1984. február 13. Horváth Tibor r. szds.
|
Adta: "Pécsi Zoltán" fn. tmb.